Ne engedjetek, hogy elvesszek a Saharaban, vagy akarmelyik sivatagban!!!!!! Pliiiiz!!!

Tegnap vegre eljutottunk a Great Sand Dunes-hoz! Hala a jo egnek elindultunk, de para volt, mert nalunk hideg volt, fujt a szel, es felhos volt. Amint kieertunk Colo springsbol, egy felho nem volt az egen, es jo meleg volt. A 3 oras ut utan odaertunk 3-an a homokdunekhez (ez nem mese, ez a valosag :)) Szoval nagyon jo idonk volt, a dunek labanal el is dontottuk, hogy felmaszunk a tetejere, es megnezzuk, hogy mi van mogotte. Ekkor meg nem is sejtettuk, hogy ez nem lesz tul egyszeru feladat. Elindultunk szepen, a kiszaradt folyo medret atszeltuk, ami kb. 300 meter lehetett. Ekkor meg vidaman fenykepezgettuk a duneket, a hegyeket, amik korbe veszik, meg egymast! :) Az elejen meg kis dombocskakon masztunk at, bar mar akkor is kezdett idegesito lenni, hogy nincs szilard talaj a labunk alatt. Amint egyre feljebb ertunk (3an harom iranyban) egyre jobban feltamadt a szel. Persze a fenykepezom nalam volt. Na, ekkor Edyta mondta, hogy az egyik fenykepezoje epp homoktol ment tonkre (egy tengerparton). Nekem sem kellett tobb, hogy vedjem, szegeny artatlan fotomasinamat, levettem a cipom, meg a zoknim, es jol bebugyolaltam. (Igy meg mindig jobban jart, mint Balazs gepe, mert az ove tenyleg elromlott a homoktol :)) Tehat tovabb mezitlabb baktattam felfele a homokdunen, ami azert erdekes, mert nyaron a homok annyira forro, hogy leeg az ember laba, viszont tegnap kellemes homerseklete volt. Meg jol is esett :) Miutan ketten (Ediyta es En) csatlakoztunk ujra egymashoz, megjobban feltamadt a szel. Balazs ekkor mar fent vart minket a tetejen. Vegul sikerult is nagy nehezsegek aran feljutnunk, es elenk tarult a latvany, amire a tudatalattinkban mindannyira szamitottunk.... MEG TOBB HOMOK ES DUNE!!! Csodalatos volt, olyan, mintha egy sivatagban lettunk volna, es megsem, mert korulottunk a Sziklas-hegyseg hegyei tornyosultak. Mikor elindultunk lefele nemi pihenes utan, annyira feltamadt a szel, hogy ereztuk, az arcunkba vagja a homokot. Balazs, mint a gep, ugy haladt az aljaig. Mi, csajok viszont lassabban tudtunk menni. Nem tudom elmondani az erzest, de neha kicsit halalfelelmem volt a sok homok miatt, meg a vihar miatt, ami feltamadt. Csak mentunk lefele, es meg mindig voltak elottunk dombok, meg homok. Arcunkba fujta a szel az apro szemcseket, es keptelenseg volt tajekozodni. Amikor picit csondesedett a szel, akkor gyorsan megindultunk lefele. Halat adtunk az istennek, hogy leertunk! Most mar legalabb el tudom kepzelni, hogy mit erezhetnek azok, akik eltevednek a sivatagban. Kiszaradt a szank, homok volt meg a fogunk kozott is, nem ereztuk a talajt a labunk alatt, es vegelathatatlan volt az egesz! Egy nagy elmeny volt, az tuti!

Miutan kicsit regeneralodtunk, elindultunk hazafele. Sikerult megtalalnunk egy kis vizesest is a kozelben, ami azert volt erdekes, mert nem kifejezett turistalatvanyossagnak kiepitett folyamot talaltunk, hanem egy teljesen termeszetes kis patakot. Tovabbi erdekesseg, hogy a vizeses egy kis barlangban volt, ahova nem lehetett csak ugy szarazon bejutni, hanem a patak kisebb nagyobb kovein kellett atverekednunk magunkat. Balazzsal nagyon elveztuk. Miutan sikerult visszaverekednunk magunkat a kiindulopontunkhoz, elindultunk (mostmar tenyleg) hazafele.

Megtettuk a 3 oras utat vissza, mialatt Balazs (az o kocsijaval mentunk) 2szer majdnem elalud. Hat orulhetunk, hogy elve megusztuk!!!!

Este, pedig atjott Adri es Vica! Olyan fura, hogy Adri nemsokara megy haza! El sem hiszem! Szomoru vagyok!

A kovetkezo kirandulasunk egy het mulva lesz, megyunk Yellostoneba. Aki jon jon, aki nem nem. Punktum!:)